2013. február 18., hétfő

10. fejezet


- TAEIL! – ront be anyám a szobámba.
- Mi az már? – fejemet kibújtatom a takaró alól.
- Nem felejtettél el valamiről értesíteni?
- Nem. – rázom meg a fejem.
- Pedig nem számoltál be nekem arról, hogy tegnap itt járt apád.
- Jaa, hogy az. Honnan tudod, hogy itt volt?
- Két perccel ezelőtt dobtam ki.
Valójában kicsit megsajnálom aput. El tudom képzelni, hogy anya milyen csúnya szavakkal rugdosta el a háztól. Nem egyszer küldött már el engem is a kurvaéletbe. Jó párszor a ruháimat is hajította velem együtt. Kyungnál eltöltöttem két napot, aztán visszafogadott.
- Csak meglátogatott minket. Nem volt semmi rossz szándéka. Lehettél volna vele kedvesebb is.
- Ó, tényleg? És amikor szarba hagyott minket? Na? Akkor ő mennyire volt velünk kedves?
Viszont ebből a szempontból ommának van igaza.
- Holnap felkeresem és beszélek vele.
- Fiam, ne kergesd a lehetetlent. Mit akarnál elérni egy beszélgetéssel?
- Hogy mostantól többet találkozhassak vele. Ne feledd, hogy 5 éves korom óta nincs apám. Megérződik a hiánya.
- Én nem vettem észre, hogy különb lennél a többiektől.
- Az egy dolog, de én igen. – tüsszentek. – Na látod, még igaz is. És most elmegyek.
- Hova?
- Valahova. – felkapom a táskámat, és kisétálok a házból. Magam se tudom, hova megyek, de el innen, jó messzire.
Előveszek egy cigarettát a tatyómból, és meggyújtom. Megszívom, mire átjár a jóleső érzés. Gomolygó füstfelhő hagyja el orromat és számat, ami keveredik a friss levegővel.
Békésen lepöccintem a felesleget, amikor megcsörren a telefonom.
- Haló?
- Csá te fasz. Mára van terved?
- Zico?
- Aha. Itt van velem Jaehyo is. Ugorj már át.
- Nem megyek. Beteg vagyok.
- Hát akkor mégis mi a picsáért cigizel az utcánk kellős közepén?
Felkapom a fejem. Tényleg Zicoék utcájában vagyok. És Jiho épp engem bámul az ablakból. Most már kénytelen vagyok bemenni.
- Na hello. – nyit nekem ajtót haverom. Kezet fogunk, megveregeti a vállamat, majd beenged. Jaehyo a nappaliban elernyedve bámulja a tévét.
- Cső. – köszön nekem, bár szemét még mindig a képernyőn pihenteti.
- Mit csináltok? – kérdezem.
- Semmit.
- Suli?
- Szereztem igazolást. Kérsz te is? Egy csomó van.
- Honnan lenne már annyi?
- Hamisítottam. – nevet bele Zico a fejembe. – Miért, honnan lenne?
- Hát, ki tudja. Van jó pár haverod, az egyik csak ismer valami dokit, aki ír igazolásokat. Elvégre a többsége a haverjaidnak iskolakerülő.
- Taeil. Fogd be a pofád, vegyél ki magadnak egy sört a hűtőből és lazulj el egy finom cigi mellett. – utasít Jae.
Jiho három üveg sörrel tér vissza és belelök egy fotelbe, majd odaadja a jéghideg, arany folyadékot.  - Nesze, igyál.
- Kösz. Többiek nem jönnek át?
- Úgy érted Kyung és B-bomb?
- Aha.
- Nem tudom, mi van velük. – ránt vállat Jae. – Tegnap óta próbálok velük beszélni, de folyton kikapcsoltat jelez.
- Akkor nem gondolod, hogy utánuk kéne nézni? – pattanok fel idegesen a helyemről. – Bazzmeg, nem vagyunk szent gyerekek, jó pár balhéban voltunk már benne. Mi van, ha elfogták őket?
- A szüleiknek kötelességük intézkedniük. Csak feltűnt volna már nekik, hogy nincsen gyerek. Biztos jól vannak. – legyint Jiho.
Én kevésbé vagyok ebben olyan biztos. Kyung az egyik legjobb haverom, és nem fogom cserbenhagyni. B-bombbal csak a buli óta haverkodunk jobban, de azért már régebb óta ismerjük őt is, és tudjuk, hogy jó gyerek. Nem hagynám őt se veszni.
Tüsszentek.
- Egészségedre. – mondják egyszerre és isznak is rá.

Teljesen elpunnyadtunk. Bealudtunk mind a hárman, és csak a telefoncsörgésem ábrándított ki engem a szép álmomból.
- Tessék? – veszem fel a mobilt.
- Hol a francba vagy Lee Taeil? Anyud se tudja, itt sír nekem, és nem azért lógtam el a tesit, hogy feleslegesen ide jöjjek, mert te nem vagy itthon.
- Eunmi?
- Eltaláltad. – mérgesen fujtat a telefonba. – Hol vagy?
- Ziconál.
- Jó lenne, ha hazatolnád most azonnal a segged, és bocsánatot kérnél édesanyádtól. Plusz engem is kiengesztelhetnél valamivel, mert van miért. Nagyon ideges vagyok most!
Ennyire keményen még nem beszélt velem.
- Rendben, mindjárt indulok. – leteszem a telefont. – Hé, Zico?
- Mi van? – néz rám álmos szemekkel.
- El tudnál vinni kocsival? Sietnem kell, de előtte szeretnék bemenni egy boltba. Virágot kell vennem valakinek.