10. fejezet

- TAEIL! – ront be anyám a szobámba.

- Mi az már? – fejemet kibújtatom a takaró alól.

- Nem felejtettél el valamiről értesíteni?

- Nem. – rázom meg a fejem.

- Pedig nem számoltál be nekem arról, hogy tegnap itt járt apád.

- Jaa, hogy az. Honnan tudod, hogy itt volt?

- Két perccel ezelőtt dobtam ki.

Valójában kicsit megsajnálom aput. El tudom képzelni, hogy anya milyen csúnya szavakkal rugdosta el a háztól. Nem egyszer küldött már el engem is a kurvaéletbe. Jó párszor a ruháimat is hajította velem együtt. Kyungnál eltöltöttem két napot, aztán visszafogadott.

- Csak meglátogatott minket. Nem volt semmi rossz szándéka. Lehettél volna vele kedvesebb is.

- Ó, tényleg? És amikor szarba hagyott minket? Na? Akkor ő mennyire volt velünk kedves?

Viszont ebből a szempontból ommának van igaza.

- Holnap felkeresem és beszélek vele.

- Fiam, ne kergesd a lehetetlent. Mit akarnál elérni egy beszélgetéssel?

- Hogy mostantól többet találkozhassak vele. Ne feledd, hogy 5 éves korom óta nincs apám. Megérződik a hiánya.

- Én nem vettem észre, hogy különb lennél a többiektől.

- Az egy dolog, de én igen. – tüsszentek. – Na látod, még igaz is. És most elmegyek.

- Hova?

- Valahova. – felkapom a táskámat, és kisétálok a házból. Magam se tudom, hova megyek, de el innen, jó messzire.

Előveszek egy cigarettát a tatyómból, és meggyújtom. Megszívom, mire átjár a jóleső érzés. Gomolygó füstfelhő hagyja el orromat és számat, ami keveredik a friss levegővel.

Békésen lepöccintem a felesleget, amikor megcsörren a telefonom.

- Haló?

- Csá te fasz. Mára van terved?

- Zico?

- Aha. Itt van velem Jaehyo is. Ugorj már át.

- Nem megyek. Beteg vagyok.

- Hát akkor mégis mi a picsáért cigizel az utcánk kellős közepén?

Felkapom a fejem. Tényleg Zicoék utcájában vagyok. És Jiho épp engem bámul az ablakból. Most már kénytelen vagyok bemenni.

- Na hello. – nyit nekem ajtót haverom. Kezet fogunk, megveregeti a vállamat, majd beenged. Jaehyo a nappaliban elernyedve bámulja a tévét.

- Cső. – köszön nekem, bár szemét még mindig a képernyőn pihenteti.

- Mit csináltok? – kérdezem.

- Semmit.

- Suli?

- Szereztem igazolást. Kérsz te is? Egy csomó van.

- Honnan lenne már annyi?

- Hamisítottam. – nevet bele Zico a fejembe. – Miért, honnan lenne?

- Hát, ki tudja. Van jó pár haverod, az egyik csak ismer valami dokit, aki ír igazolásokat. Elvégre a többsége a haverjaidnak iskolakerülő.

- Taeil. Fogd be a pofád, vegyél ki magadnak egy sört a hűtőből és lazulj el egy finom cigi mellett. – utasít Jae.

Jiho három üveg sörrel tér vissza és belelök egy fotelbe, majd odaadja a jéghideg, arany folyadékot.  - Nesze, igyál.

- Kösz. Többiek nem jönnek át?

- Úgy érted Kyung és B-bomb?

- Aha.

- Nem tudom, mi van velük. – ránt vállat Jae. – Tegnap óta próbálok velük beszélni, de folyton kikapcsoltat jelez.

- Akkor nem gondolod, hogy utánuk kéne nézni? – pattanok fel idegesen a helyemről. – Bazzmeg, nem vagyunk szent gyerekek, jó pár balhéban voltunk már benne. Mi van, ha elfogták őket?

- A szüleiknek kötelességük intézkedniük. Csak feltűnt volna már nekik, hogy nincsen gyerek. Biztos jól vannak. – legyint Jiho.

Én kevésbé vagyok ebben olyan biztos. Kyung az egyik legjobb haverom, és nem fogom cserbenhagyni. B-bombbal csak a buli óta haverkodunk jobban, de azért már régebb óta ismerjük őt is, és tudjuk, hogy jó gyerek. Nem hagynám őt se veszni.

Tüsszentek.

- Egészségedre. – mondják egyszerre és isznak is rá.

Teljesen elpunnyadtunk. Bealudtunk mind a hárman, és csak a telefoncsörgésem ábrándított ki engem a szép álmomból.

- Tessék? – veszem fel a mobilt.

- Hol a francba vagy Lee Taeil? Anyud se tudja, itt sír nekem, és nem azért lógtam el a tesit, hogy feleslegesen ide jöjjek, mert te nem vagy itthon.

- Eunmi?

- Eltaláltad. – mérgesen fujtat a telefonba. – Hol vagy?

- Ziconál.

- Jó lenne, ha hazatolnád most azonnal a segged, és bocsánatot kérnél édesanyádtól. Plusz engem is kiengesztelhetnél valamivel, mert van miért. Nagyon ideges vagyok most!

Ennyire keményen még nem beszélt velem.

- Rendben, mindjárt indulok. – leteszem a telefont. – Hé, Zico?

- Mi van? – néz rám álmos szemekkel.

- El tudnál vinni kocsival? Sietnem kell, de előtte szeretnék bemenni egy boltba. Virágot kell vennem valakinek.