8. fejezet

Besüpped az ágy széle. Nincs kedvem kinyitni a szemem, ezért kezemmel tapogatózom. Haj. Hosszú és nagyon puha haj. Ez Eunmi lenne? Csak egy féle képen bizonyosodhatok meg róla.

- Hogy vagy?

Tüsszentek pár sort. - Ahhh... Utálok beteg lenni.

- Lázad van?

- Nem tudom. Amikor megpróbáltam megmérni, csak annyira jutottam, hogy a mérő jó hátracsúszott, és rohantam ki a vécére rókázni.

Felkuncog.

- Nagyon béna vagy, de ugye megmondtam, hogy vigyázz magadra.

- Te amúgy hogyhogy nem vagy suliban?

- Taeil, már vége a sulinak. Három óra van.

- Baszki. Sokat aludtam.

- Hát igen.

- Dolgozattal mi lesz?

- Megbíztak bennem a tanárok, ezért itt van. - nyújtja át a papírt. - A felügyeletem mellett megírhatod. Tőlem semmilyen segítséget nem kérhetsz. Meg tudod írni?

- Meg. Kicsit izgulok. Tudnál adni egy tollat, meg valami keményet a papír alá?

- Aha. - odaadja a mappáját és egy rózsaszín tollat. Felülök, és nekiállok megírni. Életemben először gondolkodom dolgozatírás közben, és szinte semmi sem zökkent ki, csak néha Eunmi.

Ő egy könyvet olvasgatott, miközben írtam.

   - Jól van, lejárt az időd. Most kijavítom, aztán megmondom a jegyed. Viszont a tanárnak holnap visszaadom egy utóellenőrzésre. Na, lássuk.

Hamar átfut rajta.

- Hármas. Úristen, ennek nagyon örülök. - tapsikol. - Gratulálok. Milyen érzés?

- Azt hiszem, jó. Nem is tudom milyen érzés ötöst kapni.

- Elismerő. Egy fajta önbizalom növelő. Ma képes leszel még kicsit tanulni velem, vagy hagyjalak pihenni?

- Nem, maradj.

- Ma leckét pótolunk. Itt vannak az órán elhangzottak jegyzetei vázlatosan, ez meg itt a házi.

- Jesszus. Neked mikor volt minderre időd?

- Hát órán te butus. Mikor máskor?

- És akkor magadnak nem írtad le az anyagot?

- Minek? Ezt az anyagot tudom.

- Minek jársz te egyáltalán iskolába? Tudsz mindent.

- Ah, dehogy tudok mindent. Csak bizonyos részekig. Itt csak kiegészítik a tudásom.

- Akkor velem az volt a baj, hogy nem volt mit kiegészíteni?

- Hát igen, mondhatjuk így is.

- A fiúk voltak ma suliba?

- Nem. B-bomb, P.O és Kyung volt. Kyunggal még beszéltem is, igaz, nem emlékezett rám, de elmeséltem mi történt. Megköszönte, hogy hazavittük. P.O meg együtt volt a szünetben azzal a csajjal. B-bomb csak elment mellettem és köszönt kedvesen.

- Kyunggie szeme?

- Csúnya. Változatlanul.

- Szegény gyerek.

Rám tör egy köhögésroham.

- Ó, Jesus, jó csúnyán köhögsz. Ne hozzak gyógyszert?

- Áh, nem kell fáradoznod. Túlélem.

- Ahogy gondolod. Na, tanuljunk, mert ránk fog esteledni.

- Remélem, nem fogsz te is beteg lenni.

- Talán nem. Ma megint nagyon ügyes voltál, ahhoz képest, hogy elég topa az agyad.

- Elfáradtam.

- Hagylak is pihenni. Holnap jövök ugyanekkor. Te meg kelj fel, fürödj meg, aztán alukáljál egyet.

- Lekísérlek. Anya nincs itthon és be van zárva az ajtó.

Kinyitom az ajtót, pár lépést tesz, majd visszafordul felém Eunmi.

- Hát akkor, jó éjszakát. – int vékony kezével.

- Neked is.

Elindul, de csuklójánál fogva visszarántom és magamhoz ölelem.

- Köszönöm a segítséged.

Valószínűleg teljesen váratlanul érte a reakcióm, mert törékeny kis teste mozdulatlanul áll a karjaim közt.

Talán kicsit sokáig tarthatott az ölelésem, mert Eunmi ellök magától. Mintha kissé ideges lenne, de végül mosolyogva köszön el.

Megvárom, míg kihajt az utcából a kocsival, és csak aztán zárom vissza az ajtót.

Megfogadom Eunmi tanácsát. Hamar lefürdök és visszavackolom magam a rengeteg takaróba. Elalvás előtt többször is visszajátszom magamban az ölelést. Megpróbálok emlékezni az illatára, a puha bőrére, kemény állára, ami a vállamon pihent.

Azt hiszem, hiányzik a jelenléte.

Másnap fejfájással kelek. A torkom be van durranva, és ég a gyomrom. Lemegyek a konyhába, és készítek magamnak forró teát.

- Jó reggelt fiam. Hogy vagy?

- Szarul. Ma elvinnél dokihoz?

- Nem érek rá. Be kell mennem a munkahelyemre. Most indulok. Vigyázz magadra. - megpuszil és elmegy. Megint magamra maradtam.

Akkor most ki a jó Isten visz el a rendelőbe? Egyedül kurvára nem tudok elmenni.

Hármat üt az óra, és motorzúgás hallatszik kintről. Odarohanok a bejáratihoz, hogy be tudjam engedni Eunmit. Ma kicsit sem tűnik boldognak.

- Szia. Mi a baj? Morcosnak látszol. – elindítom kezemet az arca felé, hogy megsimogassam, de félúton megállítom.

- Semmi. – válaszol egyhangúan. – Te hogy vagy?

- Nem jól. Muter nem tudott elvinni az orvoshoz, és egész nap itthon szenvedtem.

- Elvigyelek?

- Megköszönném. Akkor, átöltözöm. Nem akarok pizsibe menni.

- Ez egy melegítő. Jó vagy így is, csak menjünk.

Még csak meg se próbál kedves lenni velem. Ez annyira nem vall rá. Mi lehet a baja? Csak nem az ölelés tehet róla? 

7. fejezet

- Eun Mi?

- Szia.

- Te miért vagy itt? Nem neked való ez a buli.

- Azért, mert lány vagyok? Vagy, mert nem vagyok olyan picsás, mint azok a csajok, akik a medencében félmeztelenül dörgölik magukat a fiúk izmos mellkasához?

- Nem úgy értettem.

- Áh, szóval ti ismeritek egymást? - szakít félbe minket Jaehyo.

- Kicsit későn kapcsoltál, de ja. És most kérlek, maradj kussban. - intem le a haverom.

- Jó van bazzmeg! Má' kérdezni se lehet? Inkább visszadobom magam a medencébe. - és valóban úgy tesz.

- Akkor mond, hogy értetted?

- Úgy, hogy a magad fajta okos lányok nem járnak rosszfiúk közé.

- Honnan veszed? Miből gondolod, hogy nekem nem egy olyan 'rosszfiú' kell, mint te. - kezében még mindig ott szorongatja a törölközőt. Ökle majdnem hozzáér a mellkasomhoz. Egész testével belépett az intim szférámba.

Kényelmetlenül érzem magam. Azt hiszem kicsit elpirultam.

  Belenyomja a kezembe a törcsit, ezzel elrontva a kellemes pillanatot. Pedig reménykedtem benne, hogy legalább kapok tőle egy puszit.

- Törölközz meg. Holnap meg kell írnod a dolgozatot. JÓL! És nem szeretném, ha megfáznál, és azért nem írnád meg. Mellesleg jó lenne, ha hazamennél. Ki kell pihenned magad. Fáradtan se fogod tudni megírni.

- Még csak 11.

- Negyed tizenkettőre hazaérsz, lefürdesz, satöbbi és már éjfél. A suli nyolckor kezdődik. Hét óra pihenési idő minimum szükséges a szervezetednek.

- Nekem megfelel az öt óra alvás is.

- Nem. Nem felel meg. - megragad hátulról és elkezd tolni befelé a házba.

- Most mit csinálsz? Hova viszel?

- Haza.

- De én még maradni akarok!

- Döntsd el! Suliba szeretnél járni, és javítani a jegyeiden, vagy most itt maradni, de akkor lőttek a további életednek.

Csalódott vagyok, amiért hagyom magamat irányítani, de igaza van. A jövőmre is oda kell figyelnem mostantól.

- Jó, megyek. - megindulok a bejárat felé, de félúton kénytelen vagyok megállni, mert kisebb kalamajka tört ki a nappaliban.

P.O felráncigálta Kyungot a kanapéról, és erősen nekilökte a falnak.

- Hé, mi folyik itt? - rohanok oda hozzájuk.

- Taeil. Megígérted, hogy leszeded róla Hwamint! Most mégis a bugyijában turkált.

- Ne haragudj, csak közbe csúszott valami. Viszont szeretnélek megkérni rá, hogy hagyd békén Kyunggiet.

- Miért hagynám?

- Mert fogalma sem volt róla, hogy neked bejön Hwamin. Honnan tudhatta volna?

- Ne-ne-neked most kajak tetszem? - avatkozik bele az érintett lány. - Akkor eddig ezt miért nem mondtad?

Pyo elgondolkodik egy pillanatra, majd behúz egyet Kyung szeme alá.

Az egész tömeg egyként folytja vissza lélegzetét, mikor a haverom a földre rogyik. Én cselekszem elsőként, és guggolok le mellé.

- Jól vagy?

- Nem, nem igazán. Haza vinnél? Nagyon fáj.

- Persze. Csak nem biztos, hogy elbírlak egyedül. Viszont Jaehyo nincs abban az állapotban...

- Hívd B-bombot. - szakít félbe, és feje hirtelen lehanyatlik. Elájult.

Körülnézek, de ő nincs sehol.

- Eun Mi? - nézek rá. Ő is meg van rémülve. - Ismered B-bombot?

- Azt hiszem tudom ki. Megkeresem.

- Na hol vannak a kurvák és az említett nagy mennyiségű pia? - kiabál túl mindenkit az újonnan érkező Zico. Fogalmam sincs, hogy talált ide, főleg hogy még most sem látom tisztának a tekintetét, de neki pont nem itt kéne lennie. Már így is épp elég nagy a baj.

- Jiho? - mondom egész halkan, de így is meghallja. Mindenki nagy kussban figyeli az eseményeket.

- Mi van? Most inkább hagyjá'. Kérek ide egy csajt, mert megőrülök. Meg szeretnék már sört inniiiiii! Nem értem. Ez önkiszolgálós buli, vagy valaki tesz is már valamit értem? Elvégre én vagyok a Nagy Woo Ji Ho!

Mindenki hallgat.

- Haló, emberek. Történjen már valami. Én partizni jöttem, de úgy érzem magam, mintha egy halotti toron lennék. Na, basszatok a kezembe egy mikrofont. Rappelek nektek pár sort.

Erre már tényleg megmozdul a tömeg, és folytatódik minden onnan, ahol abba maradt, annyi különbséggel, hogy Kyungot már nem izgatja a háreme. Pyo meg felszívódott, és valószínűleg magával vitte a csajt is. Van bőven mit megbeszélniük.

Eunmi megérinti a vállamat, és közben B-bomb mellém guggol.

- Segítek hazacipelni. Van kocsim is, de nem merek kockáztatni. Van jogsid?

- Nincs.

- Akkor kézben visszük haza.

- Nekem van. Kocsival jöttem. - szólal meg mögülem Eunmi.

- Ittál?

- Nem. Kint álltam meg valahol. Vigyük ki.

B-bomb és én egyszerre emeljük fel Kyungot a földről. Utat kérünk a többiektől, így kényelmesen ki tudjuk cipelni a házból. Beszenvedjük a kis Smart kocsi csomagtartójába, mivel máshová nem igazán tudnánk rakni.

- Kösz Minhyuk a segítséget. Innentől átveszem. Zicoért viszont visszajövök. Meg Jaehyoért is.

- Ahogy érzed. Jó haver vagy Taeil. Bírom benned, hogy ennyire törődsz velük. Remélem egyszer mi is nagy spanok leszünk. - ad egy pacsit és lelép.

- Mehetünk? - lép a kocsi ajtajához Eunmi.

- Igen.

Mindketten beülünk, és elnavigálom Kyung házához.

- Nála van a kulcsa? - suttogja Eunmi.

Belenyúlok Kyung nadrágjának zsebébe, ahol egy kis fémtárgy akad a kezembe.

- Itt van. - veszem ki. - Csendben kell lennünk, mert a szülei itthon vannak.

Eunmi megy előre, ki felkapcsolja az előszobában a villanyt.

- Ú, szép ház. - állapítja meg.

Valóban az. Kyungéknál már nem egyszer jártam. Gyakran nézünk filmeket a házimozin, meg egyszer-kétszer a szobájában is voltam, egy pár ferde este után, mikor már annyira fáradt voltam, hogy feladtam a hazamenetel reményét.

- Kyung szobája az emelten van. Segítesz felvinni?

- Muszáj lesz. - átkarolja haveromat a másik oldalán, és megtesszük az első lépcsőfokot.

  Mire felértünk a legtetejére, rendes leizzadtam, de szerintem segítőtársam is elfáradt hangos lihegéséből ítélve.

- Arra tovább. - mutatok a jobb szélső folyosóra. - Az utolsó ajtó.

- Biztos?

- Igen. Holtbiztos.

Egészen odáig elvonszoljuk a nyöszörgő Kyungot, végül benyitok a szobába. Megkönnyebbülten állapítom meg, hogy jó helyen járunk. Kyungot lerakjuk az ágyba.

- Mehetünk. - suttogom, de Eunmi nem mozdul. - Mi az? Nem jössz?

- De, csak nem kéne leborogatni a sebét? Nagyon meg van duzzadva.

- Eunmi. Ez már nem a mi dolgunk. Siessünk. - megragadom a lányt csuklójánál fogva, de ő lerántja róla a kezemet.

- Hol a mosdó?

- Innen nyílik. - mutatok egy ajtóra, ami a szobában van. - Ezt csak Kyung használja.

- Úú, érzem. Nem túl higiénikus. Áh, van itt egy rongy. Ez megfelel.

Hallom, ahogy megengedi a csapot. Egyre nő bennem a feszültség. Nem akarom, hogy Kyung szülei megtudják, hogy itt jártunk.

  Eunmi kijön a vizes rongyal a kezében, és egyenest a nagy, lila foltra helyezi. Kyung nem sokat érzékel belőle.

- Most már indulhatunk. - elégedetten mosolyog rám.

Olyan varázslatos, még így, sötétben is, csak egy telefonkijelző világításában.

   Gyorsan leosonunk, és kiiszkolunk a házból.

- Jók voltunk. - a magasba emeli Eunmi a kezét, amibe gyengéden bár, de belecsapok. Mindketten örömittasan ülünk be a kocsiba.

- Ah. Visszavinnél a buliba?

- Minek? Megmondtam, hogy pihenned kell.

- De Zico és Jaehyo...

- Ők majd hazajutnak valahogy. Most elsősorban Kyung volt fontos, mert megsérült, viszont a többieknek nincs semmi baja azon kívül, hogy jó be vannak rúgva, de gondolom, elég gyakran vannak ilyen állapotban.

- Igen. Lehet nem kéne értük ennyit aggódnom...

- Szerintem cuki, hogy ilyen kis gondoskodó vagy. Végre valami jó is, amivel már tudsz valamit kezdeni az életben.

Életem első bókja. Fülig elpirulok, de elbújtatom pirospozsgás arcomat a még mindig vizes kabátomba.

- Akkor most haza viszel?

- Igen.

- És te hova fogsz menni, miután kiraktál?

- Szerintem én is haza. Nem éreztem túl jól magamat a buliba. Lehet igazad volt. Ez nem nekem való.

Hoppá! Most már be is vallja, hogy igazat mondtam. Ebből még lesz egyszer kamaty, csak győzzem kivárni.

- Megérkeztünk. Milyen közel laksz Kyunghoz. - állítja le a motort.

Kiszállok, és ő is így tesz.

- Felkísérlek.

- Egyedül is feltalálok, de azért köszi.

- Kikérdezem még egyszer az anyagot, csak hogy biztosra menjünk.

Még előbb eljött azaz idő, amit vártam. Gyorsan haladunk. Most már tuti biztos szexelni akar.

- Hát jó.

Felmegyünk a szobámba. Direkt nem kapcsolom fel a nagyvillanyt, csak a kicsit, hogy hangulatos legyen. Ledőlök az ágyra, Eunmi az ágy szélére ül, és már várnám, hogy rám másszon, de helyette előveszi a mappáját.

Hát tényleg komolyan gondolta azt, amit mondott. Befosok ennek a csajnak. Kajak képes éjfélkor is még ilyen dolgokkal zargatni?

   A kérdések nagyjára sikerül helyesen válaszolnom, és ez büszkeséggel tölt el.

- Nagyon jóó! Remélem tudod, hogy most elégedett vagyok veled. Nem vagy te buta, csak eddig nem igen használtad az agyad. Mostantól ez nem így lesz.

- Most már elmehetek aludni?

- Persze. - feláll és csak az ajtónál áll meg. - Jó éjt. - édesen integet.

- Neked is. Szia.

Elmegy.

   Átvedlem a nedves ruhámat, befekszem az ágyba és alig öt perc múlva már húzom a lóbőrt.

6. fejezet

   Eun Mi mellett nagyon hamar eltelt az az egy és fél óra.

Jól éreztem magam, és végre okosodtam is. Nem tudom, hogy fog sikerülni holnap a dolgozat, de reménykedem. Eun Mi megdicsért, szóval nem parázom.

  Csörög a telefonom. Kyung az.

- Úgy döntöttünk tízre megyünk oda B-bombhoz. Zicot hozod?

- Mi van? Dehogy viszem. Ne tudd meg, ... - megint bevillan a csók. Nem szabad elmondanom. Az nagyon ciki lenne mindkettőnknek. - Szóval nagyon szarul van.

- De te jössz, ugye?

- Aha. Amúgy hova a faszomba tüntetek Jaehyoval?

- Kiszaladtam a bárból, Jaehyo utánam jött, hogy tájékoztasson róla, hol vagytok, de akkor jöttek a rendőrök, és már nem tudtunk visszamenni hozzátok. De megúsztuk!

- Akkor jó. Ezt az egész kalandot csak Zico szívta meg. - Meg én...

- Ja. Na, akkor csá. Hozz piát!

- Ok. Hello.

Lerohanok anyuhoz a nappaliba.

- Anya, elmentem. Majd jövök.

- Hova mész?

- Csak Kyunghoz. Filmezünk.

- Kik lesznek még ott?

- Jaehyo.

- Ugye Zico nem megy?

- Nem. Beteg.

- Jól van. Menj, de ne gyere haza későn.

- Ok, szia.

Anya köztudottan utálja Jihot. Kyungot még úgy, ahogy bírja. Jaehyot meg nem igazán ismeri. Szerencsémre legyen mondva. Lehet, el se engedne, ha tudná milyen.

  Leugrok a sarki boltba, ahol kiadják a piát nekem. Veszek pár dobozos sört és sojut.

A zsebembe csúsztatok még egy rágót, a piát gyorsan kifizetem és eltűzök onnan, amilyen gyorsan csak a lábam bírja.

B-bomb házáig meg se állok. Már kint iszonyat sok kocsi parkol, a kertben rengeteg kigyúrt csávó, egy pár csajszi. Jaehyo letámad, kivesz a kezemből egy sojut, fogával levájja róla a kupakot és meghúzza az üveget.

- Jó, hogy megjöttél. Hallod, látnod kell Kyungot! Egyszerre három csaj is falja. Alig öt perc alatt már köré csavarodott kettő ribi. A harmadik valamivel később akadt rá.

- Aha, az király. B-bomb hol van? Be kéne hűteni a piákat.

- Most, hogy mondod, ez pisa meleg. Na, mindegy. – és megint ráhúz.

Felmegyek a lépcsőn, és bemegyek a lakásba. Egy csapat, velem egyidős tinin kell magamat átverekednem, mire sikerül eljutnom a nappaliba. Kyung a kanapén hever, és háreme veszi körbe. Egy darabig őket bámulom, de B-bomb megzavar.

- Áh, látom te is megjöttél. Hoztál piát is? Helyes. Ezeket elviszem behűteni. Érezd otthon magad. A pia a konyhában illetve a hátsó kertben van behűtve egy gecinagy hordóba. Megtalálod. Ja, és csak annyi a szabály, hogy a szüleim hálójában nem szeretnék egy gecifoltot se látni. Megértetted?

- Nem vagyok az a fajta.

- Akkor jó. - fenyegetőző arca átvált mosolygósba. Gyors hangulatváltás, mit ne mondjak. – Menj, és keress valakit.

  Ahogy ajánlotta is B-bomb, nekiállok keresni valakit… vagyis Jaehyot. Kyung elfoglalt, ezek a kigyúrt állatok nem szimpatikusak, mert mindegyik belebámul a pofámba, a csajok meg inkább azokra nyomulnak. Így hát maradt Jaehyo, a legjobb haverom.

- Ne haragudj! – hallom a hátam mögül. – Hallod, te törpe? – állít meg egy szőke hajú gyerek, aki épp akkor verekedte ki magát a tömegből.

- Mi van? És örülnék neki, ha nem neveznél törpének.

- Jó, bocs. Csak nem tudom, mi a neved, és elég alacsony is vagy.

- Lee Taeil. – nyújtok kezet.

- Pyo Ji Hoon. Haveroknak inkább P.O. Csak annyit akartam mondani, hogy jobb lesz, ha Kyungról leszeded Hwamint, mert ő az enyém.

- És ezt miért nekem mondod? – összeráncolom a homlokom.

- Tudod, elég fura lenne, ha én mennék oda, mert Hwamin nem a csajom, csak érted… Na, mindegy. Viszont Kyung a te haverod.

- Aha. Hát, megpróbálhatok tenni valamit érted, de most mennem kell. Nem láttad esetleg Jaehyot?

- Nem tudom ki az.

- Barna, szembe lógó haj. Magas.

- Nem, nem láttam. 

- Oks. Akkor tűzök megkeresni. Aztán tényleg leszedem azt  a csajt róla.

- Az jó lesz. Kösz haver. – ad egy pacsit és megveregeti a vállamat, majd otthagy.

- Jaehyo! – üvöltöm a hátsó kertben. Tömve van a medence, hiába van Október. És Jaehyo is benne van.

- Hallod baszki, gyere már be! Ez fűtve van. – ordítja vissza nekem.

- Hülye vagy? Dehogy megyek. Inkább gyere ki te, és segíts.

- Miben kéne?

- Kyungról le kell szednünk egy csajt. P.O-t vágod? –bólint. - Alakulófélben van neki az egyik csajjal, aki jelenleg Kyung tökeit masszírozza.

- Jól van, jövök. Csak húzz ki. – kinyújtja felém karját. Megragadom, de ahelyett, hogy Jaehyo kijött volna, én kötöttem ki mellette. Köhécselve vergődök ki a medence szélére, majd mérgelődve kimászom.

- Ezt mi a jó büdös faszomnak kellett? – torkollom le a haveromat, ki majd megfullad a röhögéstől. Hát most bár fulladna meg!

- Tök jó poén volt. Látnád most magadat, te is besírnál. – kitörli szeméből a könnycseppeket, és ő is kimászik.

- Amúgy te hogy kerültél a medencébe?

- Láttam egy jó sunát, beugrottam hozzá, de rájöttem közben, hogy van csávója, de nem tudtam kimászni. Azt hiszem, be vagyok kicsit baszva.

- Jól hiszed. Adj törcsit.

- Kérj B-bombtól.

- De ő bent van. Nem mehetek be a házba vizesen.

- Tessék, láttam mi történt. Gondoltam szükségetek van ezekre.

Jaehyoval egyszerre fordulunk a hang irányába. Valószínűleg fogalma sincs, ki hozott nekünk törölközőt. Viszont én tudom, és ez épp elég baj.