7. fejezet

- Eun Mi?

- Szia.

- Te miért vagy itt? Nem neked való ez a buli.

- Azért, mert lány vagyok? Vagy, mert nem vagyok olyan picsás, mint azok a csajok, akik a medencében félmeztelenül dörgölik magukat a fiúk izmos mellkasához?

- Nem úgy értettem.

- Áh, szóval ti ismeritek egymást? - szakít félbe minket Jaehyo.

- Kicsit későn kapcsoltál, de ja. És most kérlek, maradj kussban. - intem le a haverom.

- Jó van bazzmeg! Má' kérdezni se lehet? Inkább visszadobom magam a medencébe. - és valóban úgy tesz.

- Akkor mond, hogy értetted?

- Úgy, hogy a magad fajta okos lányok nem járnak rosszfiúk közé.

- Honnan veszed? Miből gondolod, hogy nekem nem egy olyan 'rosszfiú' kell, mint te. - kezében még mindig ott szorongatja a törölközőt. Ökle majdnem hozzáér a mellkasomhoz. Egész testével belépett az intim szférámba.

Kényelmetlenül érzem magam. Azt hiszem kicsit elpirultam.

  Belenyomja a kezembe a törcsit, ezzel elrontva a kellemes pillanatot. Pedig reménykedtem benne, hogy legalább kapok tőle egy puszit.

- Törölközz meg. Holnap meg kell írnod a dolgozatot. JÓL! És nem szeretném, ha megfáznál, és azért nem írnád meg. Mellesleg jó lenne, ha hazamennél. Ki kell pihenned magad. Fáradtan se fogod tudni megírni.

- Még csak 11.

- Negyed tizenkettőre hazaérsz, lefürdesz, satöbbi és már éjfél. A suli nyolckor kezdődik. Hét óra pihenési idő minimum szükséges a szervezetednek.

- Nekem megfelel az öt óra alvás is.

- Nem. Nem felel meg. - megragad hátulról és elkezd tolni befelé a házba.

- Most mit csinálsz? Hova viszel?

- Haza.

- De én még maradni akarok!

- Döntsd el! Suliba szeretnél járni, és javítani a jegyeiden, vagy most itt maradni, de akkor lőttek a további életednek.

Csalódott vagyok, amiért hagyom magamat irányítani, de igaza van. A jövőmre is oda kell figyelnem mostantól.

- Jó, megyek. - megindulok a bejárat felé, de félúton kénytelen vagyok megállni, mert kisebb kalamajka tört ki a nappaliban.

P.O felráncigálta Kyungot a kanapéról, és erősen nekilökte a falnak.

- Hé, mi folyik itt? - rohanok oda hozzájuk.

- Taeil. Megígérted, hogy leszeded róla Hwamint! Most mégis a bugyijában turkált.

- Ne haragudj, csak közbe csúszott valami. Viszont szeretnélek megkérni rá, hogy hagyd békén Kyunggiet.

- Miért hagynám?

- Mert fogalma sem volt róla, hogy neked bejön Hwamin. Honnan tudhatta volna?

- Ne-ne-neked most kajak tetszem? - avatkozik bele az érintett lány. - Akkor eddig ezt miért nem mondtad?

Pyo elgondolkodik egy pillanatra, majd behúz egyet Kyung szeme alá.

Az egész tömeg egyként folytja vissza lélegzetét, mikor a haverom a földre rogyik. Én cselekszem elsőként, és guggolok le mellé.

- Jól vagy?

- Nem, nem igazán. Haza vinnél? Nagyon fáj.

- Persze. Csak nem biztos, hogy elbírlak egyedül. Viszont Jaehyo nincs abban az állapotban...

- Hívd B-bombot. - szakít félbe, és feje hirtelen lehanyatlik. Elájult.

Körülnézek, de ő nincs sehol.

- Eun Mi? - nézek rá. Ő is meg van rémülve. - Ismered B-bombot?

- Azt hiszem tudom ki. Megkeresem.

- Na hol vannak a kurvák és az említett nagy mennyiségű pia? - kiabál túl mindenkit az újonnan érkező Zico. Fogalmam sincs, hogy talált ide, főleg hogy még most sem látom tisztának a tekintetét, de neki pont nem itt kéne lennie. Már így is épp elég nagy a baj.

- Jiho? - mondom egész halkan, de így is meghallja. Mindenki nagy kussban figyeli az eseményeket.

- Mi van? Most inkább hagyjá'. Kérek ide egy csajt, mert megőrülök. Meg szeretnék már sört inniiiiii! Nem értem. Ez önkiszolgálós buli, vagy valaki tesz is már valamit értem? Elvégre én vagyok a Nagy Woo Ji Ho!

Mindenki hallgat.

- Haló, emberek. Történjen már valami. Én partizni jöttem, de úgy érzem magam, mintha egy halotti toron lennék. Na, basszatok a kezembe egy mikrofont. Rappelek nektek pár sort.

Erre már tényleg megmozdul a tömeg, és folytatódik minden onnan, ahol abba maradt, annyi különbséggel, hogy Kyungot már nem izgatja a háreme. Pyo meg felszívódott, és valószínűleg magával vitte a csajt is. Van bőven mit megbeszélniük.

Eunmi megérinti a vállamat, és közben B-bomb mellém guggol.

- Segítek hazacipelni. Van kocsim is, de nem merek kockáztatni. Van jogsid?

- Nincs.

- Akkor kézben visszük haza.

- Nekem van. Kocsival jöttem. - szólal meg mögülem Eunmi.

- Ittál?

- Nem. Kint álltam meg valahol. Vigyük ki.

B-bomb és én egyszerre emeljük fel Kyungot a földről. Utat kérünk a többiektől, így kényelmesen ki tudjuk cipelni a házból. Beszenvedjük a kis Smart kocsi csomagtartójába, mivel máshová nem igazán tudnánk rakni.

- Kösz Minhyuk a segítséget. Innentől átveszem. Zicoért viszont visszajövök. Meg Jaehyoért is.

- Ahogy érzed. Jó haver vagy Taeil. Bírom benned, hogy ennyire törődsz velük. Remélem egyszer mi is nagy spanok leszünk. - ad egy pacsit és lelép.

- Mehetünk? - lép a kocsi ajtajához Eunmi.

- Igen.

Mindketten beülünk, és elnavigálom Kyung házához.

- Nála van a kulcsa? - suttogja Eunmi.

Belenyúlok Kyung nadrágjának zsebébe, ahol egy kis fémtárgy akad a kezembe.

- Itt van. - veszem ki. - Csendben kell lennünk, mert a szülei itthon vannak.

Eunmi megy előre, ki felkapcsolja az előszobában a villanyt.

- Ú, szép ház. - állapítja meg.

Valóban az. Kyungéknál már nem egyszer jártam. Gyakran nézünk filmeket a házimozin, meg egyszer-kétszer a szobájában is voltam, egy pár ferde este után, mikor már annyira fáradt voltam, hogy feladtam a hazamenetel reményét.

- Kyung szobája az emelten van. Segítesz felvinni?

- Muszáj lesz. - átkarolja haveromat a másik oldalán, és megtesszük az első lépcsőfokot.

  Mire felértünk a legtetejére, rendes leizzadtam, de szerintem segítőtársam is elfáradt hangos lihegéséből ítélve.

- Arra tovább. - mutatok a jobb szélső folyosóra. - Az utolsó ajtó.

- Biztos?

- Igen. Holtbiztos.

Egészen odáig elvonszoljuk a nyöszörgő Kyungot, végül benyitok a szobába. Megkönnyebbülten állapítom meg, hogy jó helyen járunk. Kyungot lerakjuk az ágyba.

- Mehetünk. - suttogom, de Eunmi nem mozdul. - Mi az? Nem jössz?

- De, csak nem kéne leborogatni a sebét? Nagyon meg van duzzadva.

- Eunmi. Ez már nem a mi dolgunk. Siessünk. - megragadom a lányt csuklójánál fogva, de ő lerántja róla a kezemet.

- Hol a mosdó?

- Innen nyílik. - mutatok egy ajtóra, ami a szobában van. - Ezt csak Kyung használja.

- Úú, érzem. Nem túl higiénikus. Áh, van itt egy rongy. Ez megfelel.

Hallom, ahogy megengedi a csapot. Egyre nő bennem a feszültség. Nem akarom, hogy Kyung szülei megtudják, hogy itt jártunk.

  Eunmi kijön a vizes rongyal a kezében, és egyenest a nagy, lila foltra helyezi. Kyung nem sokat érzékel belőle.

- Most már indulhatunk. - elégedetten mosolyog rám.

Olyan varázslatos, még így, sötétben is, csak egy telefonkijelző világításában.

   Gyorsan leosonunk, és kiiszkolunk a házból.

- Jók voltunk. - a magasba emeli Eunmi a kezét, amibe gyengéden bár, de belecsapok. Mindketten örömittasan ülünk be a kocsiba.

- Ah. Visszavinnél a buliba?

- Minek? Megmondtam, hogy pihenned kell.

- De Zico és Jaehyo...

- Ők majd hazajutnak valahogy. Most elsősorban Kyung volt fontos, mert megsérült, viszont a többieknek nincs semmi baja azon kívül, hogy jó be vannak rúgva, de gondolom, elég gyakran vannak ilyen állapotban.

- Igen. Lehet nem kéne értük ennyit aggódnom...

- Szerintem cuki, hogy ilyen kis gondoskodó vagy. Végre valami jó is, amivel már tudsz valamit kezdeni az életben.

Életem első bókja. Fülig elpirulok, de elbújtatom pirospozsgás arcomat a még mindig vizes kabátomba.

- Akkor most haza viszel?

- Igen.

- És te hova fogsz menni, miután kiraktál?

- Szerintem én is haza. Nem éreztem túl jól magamat a buliba. Lehet igazad volt. Ez nem nekem való.

Hoppá! Most már be is vallja, hogy igazat mondtam. Ebből még lesz egyszer kamaty, csak győzzem kivárni.

- Megérkeztünk. Milyen közel laksz Kyunghoz. - állítja le a motort.

Kiszállok, és ő is így tesz.

- Felkísérlek.

- Egyedül is feltalálok, de azért köszi.

- Kikérdezem még egyszer az anyagot, csak hogy biztosra menjünk.

Még előbb eljött azaz idő, amit vártam. Gyorsan haladunk. Most már tuti biztos szexelni akar.

- Hát jó.

Felmegyünk a szobámba. Direkt nem kapcsolom fel a nagyvillanyt, csak a kicsit, hogy hangulatos legyen. Ledőlök az ágyra, Eunmi az ágy szélére ül, és már várnám, hogy rám másszon, de helyette előveszi a mappáját.

Hát tényleg komolyan gondolta azt, amit mondott. Befosok ennek a csajnak. Kajak képes éjfélkor is még ilyen dolgokkal zargatni?

   A kérdések nagyjára sikerül helyesen válaszolnom, és ez büszkeséggel tölt el.

- Nagyon jóó! Remélem tudod, hogy most elégedett vagyok veled. Nem vagy te buta, csak eddig nem igen használtad az agyad. Mostantól ez nem így lesz.

- Most már elmehetek aludni?

- Persze. - feláll és csak az ajtónál áll meg. - Jó éjt. - édesen integet.

- Neked is. Szia.

Elmegy.

   Átvedlem a nedves ruhámat, befekszem az ágyba és alig öt perc múlva már húzom a lóbőrt.