- Megjöttek! - szaladt felénk kitárt karokkal Zico.
Enyhén ittas állapotban volt. Amint szorosan magához fűzött minket, megcsapott az erős szesz szag, ami belőle áradt. Zico lábai feladták a leckét és előre billentek, így a nyakunkon csüngött. Kyung még időben észlelte a problémát, ezért odajött hozzánk és derekánál fogva húzta vissza Zicot, akit egyensúlyba helyezett. Együttesen cipeltük vissza a bokszba és ültettük le őt közénk, ami valljuk be, nem volt egy egyszerű dolog.
- Teljesen kiütötte magát – állapítottam meg. - Mióta iszik? – fordultam Kyunghoz, aki minden bizonnyal egész nap Zicoval volt a bárban.
- Azt hiszem, nyolckor kezdte – alig észrevehetően megrázta a fejét. Kyung nem volt nagy híve a korai ivásoknak, amit teljességgel meg is értettem. Én sem szerettem.
Ránéztem a telefonom kijelzőjére. Fél tíz volt.
- Miket ivott? – tette fel a kérdést Jaehyo.
- Csak vodkát narancslével, de azt jó sokat. Én egy pohárral ittam. Nem bírtam volna többet.
- Kérnek valamit? - állt meg az asztalunknál a csinos kiszolgálólány unott fejjel. Nem igazán szerette a társaságunkat, pláne kiszolgálni, mivel ez Koreában illegálisnak számított, de a mi pénzünk az ő bevételük.
- Egy pohár kólát csak.
- És te? - szegezte a kérdést Jaehyohoz, de nem nézett a fiú arcára.
- A telefonszámodat – jött a rutinos válasz.
- Nem mondom el többször Jaehyo, hogy nem adom meg. Akadjál le rólam! – tört ki a lány idegesen.
Ez volt a másik ok, amiért elege volt belőlünk. Jaehyo rendszeresen nyomult rá, és bár mindig visszautasították, akkor sem adta fel. Nem voltam benne biztos, hogy már csak a hecc kedvéért baszogatja a lányt, vagy tényleg annyira szeretett volna tőle valamit. Mindenesetre Ő Jaehyo volt. A legtöbb lányt meg szerette volna dugni.
- Akkor legyen egy hosszú kávé és a telefonszámod – kacsintott kacéran a lányra.
Láthatóan megforgatta a szemeit a csaj, majd sarkon fordult.
- Faszfej – alig hallhatóan mondta, de épp elég hangosan ahhoz, hogy az asztalunk meghallja.
- Az igaz, hogy egy új csaj érkezett az osztályodba? - nézett rám Jaehyo. Az ilyenek mindig nagyon felkeltették az érdeklődését. Valahogy gyorsabban tájékozódott az új lányok érkezéséről, mint bárki más az iskolában.
- Ja, aha. Már most kihúzta nálam a gyufát. Tényleg, gyufáról jut eszembe. Van cigitek? – néztem körbe a társaságon.
- Persze. – Kyung elővette a zsebéből a cigis dobozát és szétosztotta az utolsó három szálát közöttünk, Zico kivéletével. Ő már nem volt magánál. Elaludt Jaehyo vállán.
Kyung az öngyújtójával begyújtotta mindannyiunk cigijét.
- Köszi – mondtam barátomnak, és egy jó nagy adag füstgomoly hagyta el a számat.
- Ma lesz buli B-bombnál. Nem jöttök? – kérdezte Kyung, miközben az öngyújtóját kattintgatta szórakozás gyanánt.
- Mehetünk, de te mióta vagy vele jóba? - ráncolta össze homlokát Jaehyo.
- Jó srác ő, csak jobban meg kell ismerni. Azt mondta, hívott jó csajokat is. Na? Most már nem utasíthatjátok vissza.
- És mi lesz Zicoval? – néztem rá. Szánalmasan festett.
- Talán kijózanodik addigra... Nem tudom, majd ő eldönti, de nem hinném, hogy kihagyná. Haza kéne vinnünk lassan – pillantott rá aggodalmasan Kyung.
- Nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Anyja otthon van?
- Csak a húga, mert beteg.
- Meghoztam a kólát és a kávét – tipegett hozzánk a kiszolgálólány, majd gondosan letette elénk a poharat, illetve a csészét, ami alá becsúsztatta a számlát is. Bizonyára ezzel akarta jelezni, hogy igyuk meg és húzzunk el.
- Nálam nincs sok. Összedobjuk? - néztem rá az összegre.
- Úristen! Mi a fasz? – Jaehyo kitépte a kezemből a darab papírt. - Az igen – arcán az elismerés jelei látszódtak. - Zico barátunk egész jó kis összeget elivott nekünk. Nézzük át az ő zsebeit is – ajánlotta fel.
Belenyúltam a kabátja zsebébe, áttúrtam a nadrágzsebeit is, de néhány koszos zsepin, dohánylevelen és némi aprón kívül nem találtam semmit. Az apróval nem vesződtem, inkább visszatettem.
Csalódottan néztem a fiúkra. - Semmi. Nálad Jae?
- 5000 won – csapta az asztalra az összegyűrt pénzt.
- Ez nem segít ki minket.
- Kyung? - néztünk egyszerre utolsó reményünkre.
Egy rövid ideig gondolkodott, majd leadta a jelzést, hogy szedjük össze Zicot és lépjünk le.
Felsóhajtottam, de beleegyeztem egy bólintással.
Összekapartuk az alvó Zicót, ami ismételten nem volt egy egyszerű folyamat, és békésen távozunk vele. Amint átléptük az ajtó küszöbét, nekiiramodtunk, amennyire csak bírtuk. Persze ez nem volt olyan könnyű Zicoval a nyakunkon. Az első sikátorig rohantunk és bebújtattuk Zicot egy kuka mögé, majd mi is elhelyezkedtünk mögötte.
- Te maradj itt vele. Én jelzek Kyungnak, hogy itt vagyunk – utasította Jaehyo.
Meglepődtem, mert végig azt hittem, hogy Kyung mögöttünk van, de úgy festett ő irányt váltott. Így kénytelen voltam elfogadni, hogy én maradok Zicoval.
Jaehyo megfontoltan kilopakodott a sikátorból, így kettesben maradtunk.
- Taeil? – suttogta Zico, aki útközben némileg magához tért.
- Hm? Mondd haver – fogtam meg a vállát.
- Nagyon... khm. – köhintett. És még egyet, de ez már kevésbé hangzott jól. Aztán gyomrának tartalma az aszfalton csattant.
Azonnal elhátráltam az eseményektől, mert rosszul bírtam mások hányását. Megvizsgáltam ruháimat, hogy nem kaptak-e Zico koktéljából, de ép bőrrel megúszták.
A fiúra néztem szánakozva. Kezein támaszkodott, bár már nem jött belőle semmi, nyálát köpdöste és zsebkendő után kutatott a zsebeiben.
- Jaehyo! – ordítottam, ezzel megkockáztatva a lebukásunkat, de semmi válasz nem érkezett. Kinéztem óvatosan a sikátorból, de se Jaehyot, se Kyungot nem láttam. - Akkor nekem kell, hogy hazavigyelek – sóhajtottam fel. A legkevésbé se volt ínyemre a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése