- Neked is szia. A kérdésedre pedig a válaszom az, hogy én leszek a tanárod – felelte tudálékosan.
- Pont te? De miért? – hebegtem. Nem hittem el, hogy pont Őt kellett mellém állítaniuk.
- Ezért – mutatott fel két matekdolgozatot. Az egyik tele volt piros pipával, a másikat pedig egy nagy, pirosló vonal szelte át.
- Egyes lett – közelebb merészkedtem hozzá, hogy átvegyem tőle a dolgozatomat. Igazából nem voltam meglepve az eredménytől, teljesen erre számítottam. Lazán összegyűrtem a papírt és a sarokba hajítottam, valahova a kuka mellé.
- Ahogy elnézem, itt nem csak a matekkal lesz gondunk. A hozzáállásodon is kell javítanom – keresztbe fonta mellkasa alatt vékony karjait. Jobb is, ha ezzel kezdenénk – csapta össze a tenyerét.
- Semmi értelme tanulni – rántottam semmitmondóan a vállamon.
- Ó, tényleg? Kíváncsi leszek, mit fogsz majd mondani, miután mutatok néhány elrettentő példát. – Igazán magabiztos mosollyal vette elő a mobilját, szinte tapintható volt a győzelem, amit akkor, ott érzett.
- Nincs szükségem rád... Öh... Hogy is hívnak?
- Kim Eun Mi.
- Szóval, nincs szükségem rád, Kim Eun Mi. Már elegen próbálkoztak ezzel a megjavítással – mutattam fel az idézőjeleket –, de senkit nem érdekel az, hogy engem már rég nem érdekel a tanulás. Sose voltam kiemelkedő tanuló és soha nem is volt az a célom, hogy az legyek.
- Mutasd az ellenőrződ – nyújtotta ki jobb kezét, várva a kis füzetkét. Telefonját a másik kezében leeresztette, majd óvatosan belecsúsztatta nadrágja zsebébe.
- Nincs minden jegyem beírva.
- Ó, az nem baj. Itt van ez a kis boríték. Ugye sejted, mi van benne? – kissé ördögi arckifejezés jelent meg gyönyörű képén, de lehet csak én képzeletem játszott velem és valójában csak egy mosolyt próbált erőltetni az arcára.
Persze, hogy tudtam mit rejt az a boríték. A jegyeimet, melyek elég katonássak voltak, illetve a bukásértesítőimet.
Bólintottam.
- Nyissam ki?
- Majd inkább én – kitéptem a kezéből a borítékot. Bár valószínűleg Eun Mi is tudta, hogy mi van benne, még sem szerettem volna, hogy megnézze. Csakis rám tartoztak a dokumentumban írtak, nem másra.
Feltéptem a borítékot.
- Na? – érdeklődött Eun Mi.
Miután nem reagáltam kérdésére, mögém lopódzott és vállam fölött lesett rá a lapra. Bár nem szívleltem tevékenységét, végül engedtem neki.
- Azt hittem irodalomból megvan a kettesem – nevettem fel.
- Ez nem vicces – torkollt le Eun Mi. - Na jó, figyelj, feltornázlak év végére egy gyenge hármasra. Ha nem is mindenből, de igyekszem.
- Megkérdezhetem, hogy miért akarsz velem ennyire foglalkozni?
- Először is, nem én akartam ennyire foglalkozni veled, úgy kértek fel rá. Másodszor, lehúzod az osztály átlagát. És mert nem szép dolog, hogy 18 évesen így eldobod az életedet csak azért, mert lusta vagy. Jövőre érettségi. Nem is érdekel? Érettségit se szeretnél? – bombázott meg a hülye kérdéseivel.
- Hé, szerintem nem csak én vagyok az egyetlen szar tanuló abban a kurva iskolában! Mondjuk ott van Zico, meg Jaehyo is. Jó, ők másik osztályban vannak, Zico meg már többnyire nem is az iskola tagja... De érted.
- De te vagy a legrosszabb! Komolyan azt hittem, hogy ezt te is tudod.
Nem tetszett, hogy Eun Mi, az új csaj, aki még csak nemrég tette be a lábát az iskolába, szembesít azzal, hogy én vagyok a legrosszabb. Mit tudhatott Ő erről? Olyan volt, mintha már ezer éve ebbe az iskolába járna, holott fél napot se töltött ott.
Már ott jártam, hogy beszólok neki, végül visszafogtam magam.
- Kapsz valamit azért, mert tanítasz?
- Ez téged miért érdekel? Elvileg nem rád tartozik és el se mondhatnám, de ha ennyire kíváncsi vagy rá, igen. – Mivel egyre bunkóbb lett velem Eun Mi, kezdett egyre ellenszenvesebbé válni.
- És mennyit?
- Az iskola segít elintézni, hogy ösztöndíjat nyerjek jövőre.
- Ennyire jó tanuló lennél?
- Nem véletlenül kértek fel engem a tanításodra. De tegyük félre ezt a sok kérdést rólam. Most én jövök – lehuppant az ágyamra. - Mi akarsz lenni? Mit akarsz csinálni a jövőben?
- Őszintén? Egy állás sem érdekel. Majd elmegyek szerelőnek vagy valami – válaszoltam neki nem törődöm módon.
- Azt tudtad, hogy szerelőként is kell némi szakmai tudás? – Összeráncoltam homlokomat. - Mindjárt gondoltam.
- Te mi akarsz lenni?
- Hogy mi akarok lenni? Miután befejeztem a tanulmányaimat, pár évig szeretnék utazgatni ide-oda. Aztán valamelyik államba megállapodok, és ott keresek valami jó munkát. Amerikába lenne lehetőségem a rákkutatással foglalkozni, és az nagyon érdekel. Persze meglátjuk, hogy mit hoz az egyetem.
- Ez az utazgatós dolog jól hangzik. Bár ez csak egy álom. Mindenki tudja, hogy nem lenne rá annyi pénzem – én is leereszkedtem mellé az ágyra.
Megfogta a hátamat Eun Mi. Végig szaladt a jóleső hideg rajta.
- Még tehetsz ellene – vonásai ellágyultak, és vele együtt szívem is. - Most viszont álljunk neki tanulni, mert nem fogunk így soha végezni. Holnap írunk földrajzból. Nem hiszem, hogy annyi anyagot meg fogsz tudni tanulni egy és fél óra alatt, de vázlatosan leírtam neked, és elmagyarázom amennyire csak tudom – felpattant a matracról, mintha csak ágyúból lőtték volna ki. Ezzel együtt újra visszatért bennem a düh, amiért rám küldték a csajt.
- Jó, legyen – kínkeservesen, de elfogadtam a sorsomat.
Beleegyezésemet elkönyvelhette egy félsikernek, ami miatt apró mosolyráncai elmélyűltek. Lepleznem kellett, de elpirultam mosolyától. Életemben először éreztem magamat kínosan egy lány közelében, de nem tudtam, hogy miért van ez. Tényleg tetszett Eun Mi, de teljesen egyértelmű volt, hogy köztünk soha, semmi nem lehet. Én nem voltam az a helyes srác, mellesleg segghülye voltam hozzá képest. Az ő fajtája még csak szóba se áll a magamfajtákkal.
Elővett a hátizsákjából egy tömött rózsaszín mappát. Kiszedett belőle két, teljesen teleírt lapot.
- Kihúztam neked belőle a lényeget. Egy pár dolgot ábrázoltam is. Ez itt a Naprendszer például.
- Jesszus. Ezeknek a pontoknak a nevét mind meg kell tanulnom?
- Igen. Sőt, többet is. Sorrendben.
- Megrémisztesz. És ez micsoda?
- A galaxist próbáltam valamiféleképpen lerajzolni, de elég sematikus az ábra.
- Sematikus?
- Vázlatos.
- Ja, így már értem.
- Mostantól akkor megpróbálok minden ilyen szakszót kerülni, vagy szólj, ha valamit nem értesz, mert azt megmagyarázom.
Bólintottam, de útközben újra elpirultam. Ezúttal inkább szégyenemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése